Az első munkám éjszakai mosogatás volt. Feketén persze, máshogy nem is tudtam volna. Nesze neked amerikai álom! Hideg zuhanyként ért a felfedezés, hogy istenigazából olyannyira nem vagyok különleges, hogy még nappali mosogatónak sem kellek. Mint amikor egy szempillantás alatt végigfut a pókhálószerű repedés a jégen, amin épp az ember áll. Persze gyorsan meggyőztem magam, hogy mindenki így kezdte, és hogy a hősök sem születnek, hanem azzá válnak (pedig de), és hogy ki a kicsit nem becsüli, satöbbi faszságok. Angolban van erre egy jó szó: Bullshit. Na, az volt ez az egész, de kényelmes volt elhinnem, hát elhittem.
A hely ahol dolgoztam, egy tipikus amerikai koszos kis étterem volt, olyasmi, mint amilyen a kamionparkolóknál van, csak épp a nagyvárosban. Unalmasnak persze ez is ugyan olyan unalmas volt, mint vidéki testvérei, csak a hajnali hazajutás volt mindig egy izgalmas menet a nyomornegyeden át.
A főnök egy Mr. Beautiful nevű ötvenes, török, mocskos, kéjenc disznó volt. Onnan kapta a nevét, hogy mivel vendég nem sok volt, mindig kint állt az ajtóban, és a lányok után füttyentett, és megkérdezte „Mi újság, gyönyörűm?” A beautiful ugyanis gyönyörűt jelent.
Igazából már első nap majdnem kirúgtak, mert az egyik ott dolgozó srác mondta el a becenevet, én meg hangosan felnyerítettem, de aztán láttam, hogy Mr. Beautiful rám néz, így gyorsan befogtam a pofám, de ettől meg csukolhatnékom támadt, aminek az lett a vége, hogy röfögni kezdtem, olyan hangon, mint egy herélt sertés. Akkor a főnök elkezdett Pigboynak csúfolni, de mivel ezen senki nem röhögött, mert mi, beosztottak egybeforrtunk (már amennyire mi képesek voltunk erre, de ezt majd később) a gyűlöletben, amit Mr. Beatiful iránt éreztünk, abbahagyta.
Nem tudom, mit lehetnek még egy ilyen melóról leírni, mosogatni mindenki mosogatott már, vagy aki nem az szégyellje magát. Na, ez itt ugyan az volt, csak sokszor annyit, sokszor olyan zsírosat és büdöset, az amerikaiak ugyanis a jó sok, zsíros és büdös kaját szeretik, azért néznek ki úgy, ahogy. Szerencse, hogy kicsi volt a forgalom. Viszont legalább a fizetésemet – ami a munkához képest kifejezetten sok volt, ilyen, ha egy országnak van GDP-je – készpénzben kaptam, és nem volt probléma az, hogy egy balfasz módjára megszabadultam mindenféle iratomtól. Amit kaptam elég volt albérletre, internetre, és kajára is, habár elvileg ingyen ehettem volna a Turkish Turkeyben. Ugyanis ezt a vicces nevet találta ki Mr. Beautiful a helynek. Nem tudom említettem-e már, Mr. Beautiful egy fasz volt.
