New York. A város, ami soha nem alszik. Mindegy, éjszaka itt is lehull a lepel, és a rózsaszín cukormáz lepattogzik a világ közepéről, és a keserű valóság kerül a felszínre. Éjszaka végre lerepedezik az emberekről is a maszk és mindent annak látunk, ami valójában. Semminek. Üresnek. Feketének. Éjszaka mindenki fél, a sötétben az ismeretlen fenyegetés úgy lopódzik az ember után, mint ahogy a csúnya, gonosz farkas Piroska után a sötét, komor rengeteg a fái között. Ha letérsz az ösvényről, könnyen lehet, hogy soha nem találsz vissza. A sötétben senki nem lát. Minden ember fogyatékossá, nyomorékká lesz. A vakság bizonytalanná tesz. A bizonytalanság óvatossá. Az óvatosság feszültté. Éjszaka minden ember olyan, mint egy vadállat. Van, aki párduc, és van, aki gazella. Nincs kivétel.

Éjszaka megmutatkozik a valóság. A bűzös verejtéket párologtató Gomorra lakói mind maszkban járnak. Maszkban élnek. Arcukká lett a saját maguk által készített álarcuk, beleforrt a bőrükbe. A sötétben viszont nem látszanak a maszkok. Nincs hova elbújni. A sziklaszilárd falak leomlanak.

A város olyan, mint a dzsungel. Amíg süt a Nap addig gyönyörű kavalkád, színes, őrült kaleidoszkóp. Éjszaka azonban nem látni a világot, amiben élsz. Csak az üvöltését hallani. Ilyenkor ébrednek fel a vadállatok. A kutyusból ordas farkas, a cicusból feketepárduc lesz. Senki nem veszi észre a változást. A sötétben nem kell többé elrejtőzni. Nem is nagyon lehet. Az magához ölel, mint egy anya gyermekét, mint a polip áldozatát.

Ilyenkor mindenki siet haza. Az emberek félnek. A ragadozók is. Mindenki fél, mert az istenük ilyenkor nem látja őket, higgyenek bármilyen istenben. Vagy ne higgyenek. Hiába pillantanak fel az égboltra, senki nem fog lepillantani rájuk. Isten sem lát éjszaka. Ő is fél.

Ezért hát az éj a démonok ideje. A halál hercegeié, a félelem és a düh torz fenevadjaié. És amikor mész haza tudod, hogy követnek. Nem látod őket, nem láthatod, de ott lopakodnak az árnyékban utánad. Hiába imádkozol, a vak isten sem tud velük mit kezdeni. Nem zárhatja őket nappal a pokolba, mert nem a pokolból valók. Az emberek maszkjai mögött laknak, várják, hogy ahogy a Nap is lehull az égről, az álarc is lehulljon és szabadon tombolhassanak. Az éj a démonok ideje. Az emberek valódi természetéé. A betegeké, akik erősebbek, mint az egészségesek, mert rajtuk nem fognak a szabályok. A gyilkosoké, pedofiloké, rablóké, perverzeké, gyújtogatóké, csonkolóké, zsarolóké, erőszakolóké. Az ordas farkasoké, akik a fák között ólálkodnak utánad. Egyetlen dolgot tehetsz hát. Próbálsz nem letérni az ösvényről. Előbb vagy utóbb úgyis el fogsz tévedni.