Az első nagy pofon, amit Amerika egy gúnyos kacaj keretében lekevert, az az volt, hogy iratok nélkül kurvára nem megyek semmire. Az elmúlt századokban a bürokrácia, és a jogrendszer úgy terjedtek el az államok testében, mint valami kóros rákfene. X nyomtatvány kell, de hozzá előbb kell egy igazolás a hatóságtól. Ahhoz meg kell egy Z és egy Y kérdőív kitöltve, de nem itt. Ott. Persze mindjárt, csak előbb még kell egy biztosítás is. Ja, azt máshol kell kötni. Ha meg végre megvan minden szar, akkor X nyomtatvány? Olyat már nem csinálunk! Az ember meg úgy rohangál a hivatalok között körbe-körbe, mint valami őrült gyalogkakukk a rajzfilmben.
Persze nem tagadom ennek a szükségét, ha a túloldalon állnék, és nézném, ahogy a magamfajták elveszik a lehetőségeket nyilván joggal lennék felháborodva. De mint már kifejtettem, ez egy önző világ, úgyhogy leszartam az aggódó jó polgárokat, fennkölt elveket, az felháborodott álszentek érveit. Ebben egyik ország sem különbözik. Mindenki mindenhol olyan kurva bölcsnek hiszi magát. Komolyan mondom, pici kislány, aki még azt sem tudja mi az a fasz, olyan előadást nyom le a női jogokról és erről a mocskos hímsoviniszta világról, hogy beszarok! Komolyan! Minden férfi egy szemét állat, hazudnak, lopnak, csalnak rabszolgának és darab húsnak tartják a nőt, akit megkúrhatnak, ha éppen úgy hozza a kedvük. Tiszta Sufragette. Persze, ezt senki nem tagadja, de egy tizenkét éves kislánynak inkább színes pónikról és Barbie-ról kéne beszélniük, vagy max. a rockról és filmekről, ha éppen olyanok, de nem melltartóégetésről és girlpowerről. A röhej az, hogy az anyuka még tovább hergeli a kislányt, ráerőltetve a saját keserű elveit, melyek elkúrt életében az egyetlen rosszul működő, de legalább működő fájdalomcsillapítóként funkcionálnak. Ja, hogy ezzel magát az elkúrt életet is ráerőlteti a kislányra. Le van szarva. Odáig már nem gondol el. A lényeg, hogy valaki figyeljen rá, valaki sajnálja. Ha valaki figyel rá. Ha az emberek róla beszélnek. Jobban, jobbnak érzi magát. Jobbnak másoknál. Fontosabbnak. Nem feleslegenek. Miért van az, hogy ha valaki felhív, hogy mi újság, két perc után úgyis magáról fog beszélni, hosszan. Hogy az adók. A TB. A boltban nem volt már borsó! Se a buszon ülőhely. Jaj, de szar az élet. Vagy a családi összejövetelek. Kisgyerek szülinapja. Kisgyerek le van szarva, a szeretetét megvették már kilóra az ajándékokkal, aki a legdrágábbat vette, azt szereti a gyerek leginkább – a következő alkalomig. Csak a nagyon naiv, vagy a nagyon kétségbeesett emberek hiszik azt, hogy a szeretetet nem lehet megvásárolni. Dehogynem, konkrét árfolyama van a szeretetnek. Vagy egy új mobil. Vagy egy gyémántgyűrű. Vagy az új vegyészmérnök Barbie! Igen, a 21. században Barbie már nem csak szép, de okos is!
