Lehetőség volt dögivel, probléma még több. A legnagyobb az volt ugye, hogy illegálisan voltam itt. Ráadásul a mostani, mexikóiaktól és terroristáktól vészterhes korban az ilyen problémát különösen ellenőrzik. Habár tökéletes megoldás itt sem volt, ahogy a világon sosincs, sikerült találnom egy olyat, ami bizonyos fokú védelemmel ellátott: kiötöltem magamnak egy új személyazonosságot. Irataim persze nem voltak, de az állásinterjúk legtöbbjén nem is kérték őket, elég volt a hihető önéletrajz, ami nagyjából valós eredményeimet takarta, csak a nevek és a helyek voltak mások. Senki nem ellenőrizte le, hisz a tudatlanság áldás Amerikában is! Ráadásul mindenki tudja, hogy mindenki hazudik. Akkor meg minek nehezítsük meg egymás dolgát?
Szóval ott voltam, én, Alex Darkwater, az ifjú angol reménység. Hogy miért épp angol? Egyszerű: nem akartam, hogy bárki is rá jöjjön honnan jöttem. A múltam csak az enyém. És mit mond a CIA-nak az elfogott orosz kém, ha nem akarja az Orosz Anyácskát lebuktatni? Hogy ő Kínának kémkedik. A CIA beszopja, kérdés nélkül. Én is így voltam ezzel, úgyis rájönnek idegen vagyok, de azt eldönthetem, hogy milyen idegen. Ráadásul az angol volt az egyetlen nyelv – az anyanyelvemen kívül persze –, amit tisztességesen beszéltem. És tudtam az angol akcentust is hozni. Különben is, ahány nyelv annyi ember. Alex Darkwater már régóta bennem volt.
Az állásinterjúkban, és egyébként is, az embereknek tetszett Alex Darkwater és az ő angolsága. Függetlenségi háború ide vagy oda, sok amerikai még most is őseiként tiszteli az angolokat – ősökként, akiket túlnőttek. Ráadásul az ilyen nevekre, mint a Darkwater, az amerikaiak teljesen rá vannak gizdulva. Különben is, az Európa mánia – miszerint Európa az élő történelem, egy csodás ősi föld, ahol még lovagok, sárkányok, gótikus kastélyok és romos templomok vannak – amúgy is széles körben tombolt. És különben is, rengeteg vicc alapja az az állítás, hogy Amerikában hülyébbek az emberek, tehát aki brit akcentussal beszél, az okosabbnak tűnik. Ez általánosítás, de nem alaptalan, és ezzel sok amerikai is tisztában van – nem problémaként élik meg, inkább, minek legyek művelt, ha anélkül is jól megélek. És ebben kurvára igazuk van. Csak örültek, hogy jöttem növelni a GDP-t. Ez meg persze az én túl miszticizálásom volt, le se szartam a GDP-jüket, satöbbi, nem is volt képzettségem GDP-növelő álláshoz, csak magamnak akartam jót. Mindenki csak magának akar jót, max letagadja. Az hogy adományozunk pár dollárt az etióp gyerekeknek önzőség. Az, hogy továbbküldjük a „küldd tovább tíz ismerősödnek ezt a levelet, és akkor nem lesz szőrmekabát a 101 kiskutyából” baromságokat szintén önzőség. A kisgyerekek ugyan úgy éhen halnak, és a kiskutyákból is kabát lesz. Ez egy ilyen világ. Ez csak saját lelkiismeretünk elnémítása. Az állatok nem csinálnak ilyet. Az önzőség az evolúció alappillére.
